Rendező: Pater Sparrow

Főszereplők: Mucsi Zoltán (Phil Pitch), Sinkó László (Swan Tamel), Kerekes Vica (Maya Satin), Mácsai Pál (Al F. Eveson), Balázs Zoltán (Richard Lance), Krzysztof Rogacewicz (Doctor Anselmi), Czukor Balázs (Agnus Andersen), Haumann Máté (Tom Keats), Bíró Krisztina (Sondra Dolphin)

író: Stanislaw Lem
forgatókönyvíró: Góczán Judit, Pater Sparrow
operatőr: Tóth Widamon Máté
zeneszerző: Szesztay Dávid
producer: Kamondi Zoltán, Csáky Attila
látványtervező: Lányi Fruzsina, Pater Sparrow, Varga Judit
vágó: Kiss Wanda

Bemutató dátuma: 2009. november 5. (Forgalmazó: Mozinet)





Díjak és jelölések:
40. Magyar Filmszemle (2009) - Legjobb operatőr: Tóth Widamon Máté
40. Magyar Filmszemle (2009) - Legjobb látványtervezés: Lányi Fruzsina, Pater Sparrow, Varga Judit
40. Magyar Filmszemle (2009) - Arany Olló-díj: Kiss Wanda
40. Magyar Filmszemle (2009) - Produceri díj: Csáky Attila

  Az értékes ritkaságairól híres könyváruházban éppen záráshoz készülődik a személyzet, amikor egy titokzatos zarándok felbukkan az üzletben. Állítása szerint egy könyvért utazta át a világot, amit a bolttal együtt megálmodott, ezért kérésére a raktárba mennek azt felkutatni.
A raktárban értetlenül konstatálják, hogy az összes könyv lecserélődött egy addig ismeretlen könyv példányaira, az üzletrészbe visszaérkezve pedig döbbenten látják, hogy az egy perccel azelőtt még meglévő árukészlet is nyomtalanul eltűnt. Helyette ugyanazzal a szerző és kiadó nélküli könyvvel van feltöltve az üzlet, melynek címe: "1".
   A helyszínt lezárja a "Valóságvédelmi Hivatal" és megkezdi a nyomozást Phil Pitch különleges ügynök vezetésével, aki a paranormálisnak vélt csalások magabiztos leleplezéséről híres.

Kritikákból:



Jövőre hideg lesz

Furcsa rejtély, hogy az összes igényes tudományos-fantasztikus filmben esik az eső. Miközben a tudomány egyre szárazabb melegekről és sivatagosodásról beszél, a jövő filmesei szerint folyton zuhogni fog. Ebből a szempontból tehát Pater Sparrow mindenképpen a jövő filmese.

Más szempontból is. Az 1 című film legalábbis erre utal. Elég tipikusan első film, a rendező mindent el akar mondani, ki tudja, lesz-e még más lehetősége. Ennek megfelelően zagyva az egész, szó van benne életről, halálról, szexről és világról. Sajnos nemcsak zagyva, de nagyon fárasztó is, miközben mondani akar valamit, sőt mindent, azért folyton elakad, nem történik semmi, amit persze lehet nagyvonalúan önállóságnak, kompromisszumképtelenségnek vagy művészetnek nevezni, de akkor máshonnét csap a villám a konstrukcióba.

Az 1 tehetséges film, van saját világa, hangulata, fénye. Vannak tehetségtelenségei is, legfeltűnőbben a színészek terén. Sikerült megnyerni Mácsai Pált, de nem sikerült rávenni, hogy az ő intelligensen hidegnek gondolt, de leginkább betegesen modoros játékmódján változtasson. Szerepel Balázs Zoltán, akinek érdemes lenne kicsit függetlenítenie magát Zsótér Sándortól, mert időnként már úgy is beszél, mint a mestere. Sikerült szerződtetni Mucsi Zoltánt, de tegye föl a kezét, akinek nem sikerült szerződtetnie még Mucsi Zoltánt, szép sorozat ez, végigkövethető benne a magyar film története. Kezdetben Jávor nélkül nem lehetett forgatni, majd jött Latinovits, Cserhalmi, most pedig Mucsi. Olyanok voltunk, ilyenek lettünk.

Nem mintha ez lenne a legnagyobb baj a filmmel. Vizsgafilmnek tökéletes, gratulálunk, ön kitanulta a szakmát. Leginkább ez is a zavaró: ha Pater Sparrow kötelező feladatként kapta volna a Stanislaw Lem-adaptációt, akkor minden rendben lenne. Kapott egy adag történet nélküli bölcsességet, ilyeneket, hogy "a valóság a szubjektívban van", Sinkó László hangján, elhelyezte valamilyen képi világban, ilyen lett. Profi munka egy nem teljesen kész rendezőtől és egy nagyon tehetséges operatőrtől, Tóth Widamon Mátétól. Ha viszont ennél komolyabbak a szándékok, és nyilván azok, hiszen Pater Sparrow maga írta a forgatókönyvet is, ha valamit mondani is akart a filmmel, személyeset, fontosat, lényegeset, akkor van egy rossz hírem: nem sikerült.

Fáy Miklós
Népszabadság Online - 2009. november 5.

A magyar sci-fi hirtelen megszüli önmagát

Magyar sci-fi: értelmetlen nyelvi szerkezet, nincs jelentése az olvasók és nézők nagy tömege számára. Pedig már a reformkor környékén próbálkoztak vele az irodalomban. Elsősorban látásmód, másodsorban pénz kérdése, hogy tud-e a rendező egységes és hihető világot teremteni. Az elsőfilmes Pater Sparrow Stainslaw Lem Az emberiség egy perce című szövegéből készített filozofikus szövegekkel terhelt filmet 1 címmel.

Sci-fit azért nem forgatnak, mert nehéz összeszedni a pénzt a komplex világkép megteremtésére, amiben minden kütyü, díszlet, ruha működik. Persze Szárnyas fejvadászt, AI-t vagy Különvéleményt tényleg csak milliárdokból lehet forgatni, de ha egy rendezőnek erős elképzelései vannak, ahogy Pater Sparrow, képes önálló világot teremteni, amilyet az 1-ben is látunk (a forgatási riport és a művésznév eredete). Kár, hogy filozófussá válik benne mindenki.

A Stanislaw Lem szövege, Az emberiség egy perce alapján készült mozi sci-fivel díszített krimi, annak is a borgesi változatából (mainstreamben Carlos Ruin Zafón Angyali játszmája). Amikor a krimi a megismerés metaforájaként működik, nem konkrét bűntényt akarnak lefülelni. A történet szerint a könyvesboltban záráskor minden könyv átalakul fehér, 1 feliratú könyvvé, felborítva a világ biztos menetét. Senki nem érti, mi történt, aki igen, az félbolondnak látszó, megöregedett Jézus Krisztus (Sinkó László). Csak szentenciákban tud kommunikálni, rögtön azzal kezdi, hogy "Amit a szem lát és amit a szemben látunk, azonos."

A különleges esethez megérkezik a Valóságvédelmi Hivatal sztárnyomozója, Mucsi Zoltán. Rendet kell tenni a világban és a fejekben, ami bizonyos szempontból ugyanazt jelenti. A kétféle Mucsi Zoltánból a jobbik játszik az 1-ben (a másik vállalhatatlan a Szuperbojzban), nyomozót. A racionális Pitch ügynök lesz az, akinek átváltozásán mérhető a könyv hatása, mert az olvasás mindig átalakít, a szöveg végén soha sem vagyunk ugyanazok, mint az elején.

A könyvről gyorsan kiderül, hogy a mindentudás könyve, amiben számokkal leírtak és megfejtettek mindent a haláltól a szexig, és aki elolvassa, megváltozik. Hasonlítsuk nyugodtan a bibliához, főleg, hogy aki elolvassa, megkapja a tudás fájának gyümölcsét. Az 1 című könyvből egyet kicsempésznek, és váratlanul óriási társadalmi zavarodottság tör ki.

Bessenyei György, Jósika Miklós, Jókai Mór, Lórincz L. László vagy Zsoldos Péter is azok közé tartozik, akiket a tudományos-fantasztikus irodalomhoz sorolnak, vagyis a 19. század közepétől nálunk is létező műfaj az, bár szinte egyáltalán nem látható.

A Londonban végzett Sparrow kívülről lépett be a hazai filmgyártás hagyományába, és ez nemcsak témaválasztásában, hanem vizuális gondolkodásán is látszik: az utóbbi évek első filmje ez, amit jó nézni. Vizuális koncepció is van, amihez mindent hozzáigazítottak.

Sparrow-nál is többet kellene beszélnünk az operatőrről, Tóth Widamon Mátéról, aki a világteremtésben kétkezi munkás volt, és neki köszönhető leginkább, hogy ilyenné alakult az 1 szürkés, kontrasztos világa.

Ahogy sűsűrödnek a filozófikus mondatok és gabalyodnak a metaforák, úgy lesz egyre nehezebb a film, ezért lehet, hogy másodjára sokkal jobb, mint a Filmszemlén. Nem könnyű film ez, mert nem élvezetes. Kétórás játékidőben az őrült tekintetű Heidegger beszélget a kapkodó Kanttal, a beszívott Derridával, miközben Baudrillard-t senki nem hallgatja meg. A neveket kedvünkre kicserélhetjük Mácsai Pálra, Sinkó Lászlóra vagy Mucsi Zoltánra, akik végig mondatokat mondanak, nem beszélnek. A dialógusok csak filozófiaórán működnek.

Mácsai Pál csak néha színpadias, Czukor Balázs a legfélelmetesebb zombi, Kerekes Vica tehetséges (Szuperbojz-betegsége van neki is), Haumann Máté a fickós bajuszával vicces mellékszereplő, Krzysztof Rogacewicz erős párja Mucsina. Csak Balázs Zoltánnal nem voltam kibékülve, úgy beszél, mintha egy brazil szappanoperában keresné a választ valami morális kérdésre.

A filozófiai beszéd nehéz, olvasásra van kitalálva: a nyomozást felváltja a létezésünkről és tudatunkról való gondolkodás (ontológia), és úgy lesz a bölcselkedés egyre felszínesebb. Csak néhány mondat, amikből a kevesebb is elég lett volna: "A valóságnak elég, hogy van, miért akarja megvédeni?", "A helyzet önmagát szüli", "Önmagában minden kérdés, amire minden együtt a válasz", "Viszonylagosságban cselekszünk és mozgunk".

"Mi csak tanúk vagyunk, a tanúk mindig interpretálnak, ezt nem tudta?" - kérdezi a mindentudó öreg Jézus, megerősítve, hogy csak elbeszélhetetlen történetek vannak. Az 1 is az. Se sci-fiként, se krimiként nem lehet elmondani, miről is szól. Mindenről, mert mindenre rákérdez. A néző szedje össze magát, hogy válaszokat adjon.

Valuska László
Index.hu - 2009. november 3.

A Közhely Igazsága - Pater Sparrow: 1

40. Magyar Filmszemle

Az 1 nem sci-fi, sokkal inkább a paranormal crime zsánerébe tartozó fikciós nagyjátékfilm. Pater Sparrow alkotása az izgalmas történet, a kiválóan kidolgozott filmvilág, a lenyűgöző vizualitás és a nagyszerű alakítások ellenére is félig beteljesített ígéret marad. - Miklós Melánia kritikája.

Stanisław Lem írása fiktív recenzió egy elképzelt könyvről, amely számok és statisztikai táblázatok formájában mutatja be az emberiség egy percét. Megtudhatjuk belőle, hogy hányan létezünk minden egyes percben, hányan születnek és hányan halnak meg, a halálnak hányféle módozata van, hogy mennyi vér áramlik az egy időben élő emberek testében, és hogy ez milyen elenyésző mennyiség a világtenger tömegéhez képest, hogy hányan közösülnek percenként, hogyan pusztítja el az ember a környezetét, mennyit költ a vallásokra stb. Mivel az adatok befogadása túl van a felfogóképesség határán, a világ egésze nem ismerhető meg egyszerre, ám a számsorok felszívódnak az agyban és afféle pótszerként működnek, hogy legalább részleteiben átélhetővé váljon a valóságunkon túli valóság. A recenzens állítása szerint az Egy perc című könyv legfőbb veszélye a pánikkeltés, hiszen a statisztika objektív rendszeréből azt is megtudhatjuk, hogy a világot sokkal inkább a Rossz irányítja, mint a Jó, a számok törvénye általi determináltság pedig megfoszt bennünket a szabadság illúziójától.

Kerekes Vica
Pater Sparrow filmjének ez a könyv a főszereplője – miközben az 1 lényegében véve nem megfilmesítés. Az alkotók ugyanis egy olyan krimitörténetbe ágyazták a lemi utópiát, amelyben a könyv

paranormális jelenségként való tárgyiasulása az események okozója. Az első helyszín egy előkelő könyvesbolt, ahol egy esős napon, zárás után előtűnik a semmiből egy titokzatos férfi (Sinkó László), aki Vitruvius könyve után érdeklődik. A tulajdonos (Mácsai Pál) és az eladónő (Kerekes Vica) a példány keresésére indulnak, ám ekkor a boltban lévő összes kötet átalakul: a Biblia-formátumú könyvek fehér borítóján csak egy szám szerepel, az 1. A Valóságvédelmi Hivatal nyomozásba kezd, feladatuk az eset körülményeinek feltárása a csoda lehetőségének megcáfolására. Lefoglalják a bizonyítékokat és mindenkit letartóztatnak – az említetteken kívül még a skizoid érzékenységű néma takarítófiút (Czukor Balázs) –, de mielőtt elszállítanák őket a különös zártosztályra, az idegen férfi kijuttat egy példányt a külvilágnak. Miközben a pszichés terhelés válogatott módszereivel zajlik a tanúk megfigyelése és vallatása, a média felkapja az ügyet. A szenzáció alapja azonban nem a könyv tartalma (hiszen senki nem olvas; ha olvas, nem érti; ha érti, nyomban elfelejti), hanem a racionalitás keretein belül megmagyarázhatatlan paranormalitástól való félelem.

Noha az események középpontjában mindvégig a könyv áll, azt, hogy pontosan miről szól, nem tudjuk meg. Előbb a titokzatos vevő beszél róla, majd ahogyan egyre közelebb kerül az ügyhöz, a mesélés fonalát a nyomozást vezető Phil Pitch (Mucsi Zoltán) veszi át. Az idegen a mindentudás nyugalmával közöl velünk információikat a könyvről, Pitch viszont a külvilágra gyakorolt hatásait kommentálja. Egészen addig, míg egy hatalmi játszma következtében meg nem fosztják pozíciójától, és gyanúsítottá nem válik. Ekkor kezdi el maga is olvasni a könyvet, ám az élmény nem elmesélhető. Mintha mindaz, amit átélés nélkül megismerhetünk a világból, csak külső tudás lenne (mert amit a szem lát, ugyanaz, mint amit a szemben látsz), és a beavatódás egyetlen módját a művel való személyes találkozás, az olvasás jelentené.

Czukor Balázs
Az 1 című film tétje ebből következően éppen az, hogy hogyan értelmezi ezt a titkos tudást, és milyen módszereket választ arra, hogy ebbe a nézőt is bevezesse. A kulcs a különös idegen figurája. Ő ugyanis nem egyszerűen a krimitörténet-szál főszereplője, akihez a paranormalitás jelensége mint bűntény kapcsolódik, hanem azoknak a bölcsességeknek a szószólója is, amelyek a film ideológiai alapjait, motivációs irányait (értsd: a mondanivalóját) kijelölik. Swan Tamel a valóság és a képzelet határán állva egyrészt játékba hozza a valóságon túli erők követeinek irodalmi és filmes hagyományát – a semmiből materializálódik, az ókori Róma építészének könyvét keresi, kiderül róla, hogy papírok nélkül a városba érkezett idegen, aki a Vatikán védelme alatt áll, a szegregációban sakkozik stb. –, másrészt afféle szellemi mesterként filozofikus sűrítettségű mondatokban fogalmazza meg az Igazságot. Az egyik axiómája, hogy a kivétel gyengíti a szabályt, de csak ott, ahol erősek a határok – ezért mindazok számára, akik a történetben valódi kapcsolatba kerülnek a könyvvel, feloldódnak a valóság határai, és egyre inkább a fantázia, a vágyak és az álmok furcsa világában élnek tovább.

Mucsi Zoltán (Forrás: magyarfilmszemle.hu)
A vizsgálat alá helyezettek zárt osztálya ezért maga is képzeletbeli hely. Orvosok és nyomozók által őrzött elvarázsolt kastély, amit főleg gyerekek és lányok laknak. Fodrászszékben naphosszat cigarettázó borzolt hajú ikerpár és álomolvasó fejpántokkal megkoronázott titokzatos tündérek. Az órák mindig 1 órát mutatnak, a szürke, füstös falak és átláthatatlan üvegablakok mögött pedig folyton zuhog a túlvilági eső, a kertben delfinek úszkálnak. A titkos tudást jelképező körte paranormális sokszorozódása és terjedése sem szokatlan jelenség ebben a közegben, legfeljebb nyomozati bizonyíték.

Pater Sparrow filmjének kétségkívül e világ a legerősebb rétege. Az aprólékos kidolgozottság, az erős atmoszférájú képiség és a felszabadult kreativitás ugyanis itt igazolja leginkább önnön filozófiáját: a szubjektív képzelet teremtőerejét. Kár, hogy a rendező épp ezzel a szabadsággal nem tudott mit kezdeni, és belecsúszva a reflexió kényszerébe, önmaga ellen dolgozott. A Tamel által kimondott igazságok szűnni nem akaró sora egyre inkább túlmagyaráz, míg végül a közhelyig koptatja az 1 titkát. A valóság valóban a szubjektivitásban van… Vagy odaát?