5.1. Az ötvenes évek első fele: visszaesés és hanyatlás
A második világháború után a hidegháborús politika újabb filmes szörnyetegeket termelt ki. Az USA, és a későbbiekben Franciaország a csendes-óceáni Bikini-szigeteken végzett atombomba kísérleteket. A világ egy esetleges atomháború kitörésének lehetőségétől tartott. A fantasztikus filmek gyorsan ráharaptak a témára, ontani kezdték a radioaktivitás hatását bemutató alkotásaikat. Az ötvenes évek első felében Amerikában a fantasztikus film összefonódott a horrorfilmmel.
E filmek között két
fő irányzatot különíthetünk el. Az első csoportot azok a filmek alkotják, melyek
idegen, földönkívüli lények invázióját mutatják be.
Az egyik leghíresebb ezek közül A Valami - egy másik világból [The Thing-
from another world,1951.] volt. A Déli-sarkon jégbefagyott, ismeretlen űrjárművet
találnak, a kutatócsoport megtalálja az űrhajó utasát is. A bázisukra szállítják,
ahol a lény kiolvad jégkoporsójából és elszabadul. Később kiderül, hogy emberi
vérrel táplálkozik. Az idegen szimbóluma volt az akkori Szovjetúniónak. Az idegen
testesítette meg az amerikai részére a kommunista-vérszívókat (communist-ghouls).
A film végén a riporter "Figyeljétek az eget!" felszólítása az egész
amerikai nemzet felkiáltása volt. A fantasztikus és a horrorfilmekben megkezdődött
az idegenek inváziója.
A sok munka közül a Testrablók inváziója [Invasion of the Bodysnatchers,1956.]
emelkedett ki. Az éj leple alatt idegenek szállnak le, és érzelemmentes, gépies
hasonmásaikkal helyettesítik a lakosokat. Ebben a filmben ugyancsak az uniformizált
kommunizmus réme fejeződött ki. Ezekben a filmekben általában a hitetlenkedő
első fél óra után láthatjuk a felvonuló amerikai hadsereget, amint szembeszáll
a "kommunista rémmel". Az amerikai hősiesség mindig győz. Akárcsak A Massza [The Blob,1958.] című alkotásban. A korszak egyik rendezőegyénisége, Jack Arnold Az űrből jött [It came from outer space,1954.] című
filmjében arra is figyelmeztet, hogy nem minden idegen feltétlenül ellenséges.
A filmek második csoportjában
az atomkísérletek következményeit láthatjuk: hatalmasra nőtt, mutálódott óriáshangyák Them!(1954), óriáspókok Tarantula(1955), hatalmasra nőtt ember Amazing colossal man(1957), évezredes álmukat alvó prehistorikus szörnyetegek
ébrednek fel Beast from 20.000 fathoms(1953); a japán Godzilla(1954).
Phil Hardy könyvében ezeket az "atomkori filmeket" (atom-age
films) nem is említi, egységesen a fantasztikus (sci-fi) filmek csoportjába
sorolta őket, és erről a témáról írott könyvében (105) ismertette őket. Dr.David Soren szerint ezek a filmek rossz filmek voltak,
de egyben fontosak is, mert egy korszak dokumentumaivá és az atomháborús paranoia
jelképeivé váltak.
A legfontosabbnak azt tartom, hogy ezek az alkotások horrorfilmek is voltak,
mert funkciójukat tekintve félelmet okoztak, az emberek belső félelmét vetítették
ki egy lehetséges világégésről. Ma többségüket megnézve furcsa hatást tapasztalhatunk:
az olcsó, egyszerű technikai effektusok, a sokszor túl- és aluljátszott szerepek
látványa nevetést vált ki. Ma már nem okoznak félelmet, horrorisztikus hatásuk
túlságosan is időhöz és helyhez kötött volt; és több fantasztikus, mint rémséges
elemet tartalmaztak; talán emiatt is nem kezeli őket horrorfilmként lexikonjában
az angol Phil Hardy.
E filmekben még győzött az ember, a későbbiekben készült atomcsapás-filmekben azonban már nem mindig. (106) E későbbi alkotásokban az ember az értelmetlen pusztítás áldozatakánt volt ábrázolva.
Az
ötvenes évek közepétől a mozi vetélytársává vált a televízió. A mozinak lépést
kellett tartania, hogy el ne veszítse közönségét. A szélesvásznú technikák mellett
kísérletek folytak a térhatású (3-D) filmmel is. Jack Arnold Fekete
lagúna réme [Creature of the Black lagoon,1953.], vagy a magyar származású Andre de Toth filmje, a Viaszbabák háza [House of Wax,1953.] is
ezzel a technikával készült (107).
A korszak egyik legrosszabb rendezője Edward D. Wood Jr. volt. Amatőr szereplőkkel, és az idős, végnapjait élő alkoholistává vált Lugosi Bélával készített századrangú, de pont ezért máig kultivált filmeket. A Szörny arája [Bride of the monster,1955.]; vagy a Vérszívók éje [Night of the ghouls,1960.] nevetséges papír-masé díszletek között játszódott. Fő munkája a Kilences terv az űrből [Plan 9 from outer space,1959.] volt. Itt a műanyag temetőben a leterített szőnyegen megcsúsztak a szereplők, a repülő csészealjakat (kifúrt, felfüggesztett tányérok voltak) pedig horgászbottal lógatták be a képbe. Mindehhez szörnyű zene és blőd párbeszédek társultak. A világ legrosszabb filmjének is tartják eme alkotást (108) .
Így a negyvenes évek második felében elkezdődött hanyatlás folytatódott. A klasszikus szörnyalakokat egymással párosították, komédiákban szerepeltek, a műfaj önmagát gúnyolta ki. Ami a harmincas években elit filmnek számított, az tucatáruvá vált. A mozi az ötvenes években mélypontját élte meg, ugyanis egy új mozgóképforrás, a televízió kezdett elterjedni. Ez a televízió még nem ismerte fel, hogy olcsó filmekre lenne szüksége. A horrorfilmnek újjá kellett születnie. 1957-ben három olyan film is megszületett, amelyik utat mutatott a jövő felé.
5.2 Az ötvenes évek második fele: a modern horrorfilm születése
Az
ötvenes évek végén, az 1960-as évek elején megújult a filmművészet: sorra születtek
meg a filmművészet "új hullámai". Franciaországban elkezdett filmezni Jean-Luc Godard, Francois Truffaut, Alan Resnais.
Angliában létrejött a „Free Cinema” mozgalom, Karel Reisz, Lindsay
Andersson, Tony Richardsonnal az élen. Magyarországon megalakult
a BBS 109 , Gaál István, Makk Károly, Sára Sándor elkészítették első filmjeiket. Ugyanígy Európa más országaiban
- Lengyelországban, Csehszlovákiában - is egy modern, a "papa moziját"
tagadó új fiatal filmes generáció kezdte meg működését. A mozi újra élénkké,
élővé válik.
A horrorfilm sem kerülhette el a változást, jóllehet a "klasszikus" horrorfilmeket már mind elkészítették. A külföldi szakirodalmak különböző időpontra teszik a modern horrorfilm (110) születését.
1957 háromszorosan is fontos évvé válik: egyrészt elkészült az első igazi Hammer-horror (111) , a Frankenstein átka [The Curse of Frankenstein,1957.], bemutatták az első modern olasz horrorfilmet, a Vámpírokat [I Vampiri,1956.], és Jacques Tourneur elkészítette a Démon átkát [Curse of the demon,1957.].
Franciaországban 1959-től, Spanyolországban 1961-től számíthatjuk a modern horrorfilm születését. Amerikában Alfred Hitchcock elkészítette a Psychót [Psycho,1960.] és a Madarakat [The Birds,1963.]. Még ugyanebben az évben Herschell Gordon Lewis megrendezte az első igazi splatterfilmet (112) , a Vér ünnepét [Blood Feast,1963.]., és szintén a hatvanas évek elején kezdte meg a Poe feldolgozásokkal a sikerszériáját Roger Corman. Elkészül az egyik legjobb kísértettörténet, az Ártatlanok [The Innocents,1961.], folyamatos bizonytalanságban tartva a nézőt.