1861-ben Párizsban született. Eredetileg karikaturista és festő volt, majd érdeklődése a színház felé fordult. 1889-től a Robert Houdin Színház igazgatója volt hosszú éveken át. Legelőször érdekesebb eseményekről készített rekonstruált híradókat. Eredetisége akkor mutatkozott meg, amikor rájött, hogy a felvevőgéppel különféle trükkök állíthatók elő. Ettől kezdve filmjei többségének az alapját a különféle trükkök alkották. Ezzel megteremtette a a fantasztikus tündérjátékok műfaját, a sci-fit, a horrort, és mindezt burleszk elemekkel ötvözte. Hivatásos bűvészként, maga is csodálkozva nézte végig 1895 decemberében a Grand Café-ban rendezett első mozielőadást. Teljesen lenyűgözte a Lumiére fivérek bemutatója, és hatalmas lehetőséget látott a filmben.

  Nélküle nem az lenne a film, ami. Jó lehetőséget látott a filmben, mint szórakoztató eszközben, így - miután a Lumiére fivérek nem adtak el neki filmfelvevőt - egy londoni optikustól vásárolt készülékkel maga is filmezni kezdett. Első filmjeiben még nem volt semmiféle eredetiség, Lumiére életképeit utánozták. Igazi filmes tehetsége akkor jelent meg, amikor rájött a trükkfelvételre és 1897-ben nyolcvanezer aranyfrankért Párizs szomszédságában, montreuili birtokán stúdiót épített fel.

   Az első trükkre véletlenül jött rá. Egyik filmvetítése közben egy omnibusz halottaskocsivá változott. Ráébredt a hirtelen átalakulás okára: forgatás közben a film elakadt, majd ismét elindult. Viszont a város forgalma zavartalanul ment közben tovább. Hamarosan a színpadi trükk szakértőjéből a filmtrükk úttörője lett. Az első film, ami ezzel az eljárással készült, az Egy hölgy eltüntetése [L'escamotage d'une Dame,1896.] volt 1896. októberében. Süllyesztő hiányában Meliés az eltüntetéshez egy pillanatra megállította a felvételt, és a nő elhagyta a terepet. A vetítéskor a közönség csodát láthatott: a szék egy pillanat alatt üresen állt bármiféle egyéb külső segítség nélkül, majd hirtelen egy csontváz termett a hölgy helyén. Az eltüntetés volt az első trükk, ezt követte az átváltozás, amely lehetővé tette, hogy egy hölgy ördöggé, virágcsokorrá változzék, mint például a Faust és Margit-ban [Faust et Marguerite, 1897.]. Meliés a "szellemképeket" egymásrafényképezéssel oldotta meg. Ő alkalmazta filmen elsőként a maketteket és a vízalatti felvételek imitálásához az akváriumon keresztüli felvételkészítést. A kocsizást mint trükköt alkalmazta pl. a Gumifejű ember-ben [L'Homme á la tite de Caoutchouc,1901.], melyben a rendező fejét egy fújtatóval addig pumpálják, amíg szét nem robban. Meliés nyomán ezek a trükkök a filmtechnika máig élő alapelemeivé váltak.
A rendező a század első éveiben volt pályájának csúcsán; 15 év alatt több, mint 400 filmet készített.

   Művészetének egyik csúcspontja, és egyben egyik legismertebb filmje az Utazás a Holdba [La Voyage dans la Lune,1902.]. A negyedórás film története Jules Verne és H.G.Wells híres könyveinek alapján készült. A filmben csillagászok elhatározzák, hogy a Holdra utaznak. A felfedező úton ráakadnak a Holdkirályra és a rákokhoz hasonló szelenitákra. Fogságba esnek, majd szökésük után a megtalált lövedékkel visszatérnek a Földre. Az alapséma alig változott az évtizedek folyamán. Kiegészült a cselekmény, hosszabb lett a film, fejlődött a trükktechnika. Érdekes, hogy már itt, az első űrutazós filmnél a másik planéta értelmes élővilága ellenséges. Ez később szintén sok filmnél visszaköszön majd, horrorisztikus formában is.

   A nemzetközi szakirodalom egyöntetűen Meliést tartja az első olyan filmalkotás rendezőjének, ami a horrorfilm definíciója szerint ma rémfilmnek tekinthető. Ez a film az Ördög kastélya [Le Manoir du Diable,1896.], mely egyben az első vámpírfilm is a film történetében. Egy középkori kastélyban játszódik, amiben egy nagy denevér kering körbe-körbe, majd átváltozik Ördöggé (maga Meliés játssza). Láthatunk benne csontvázakat, boszorkányokat, amíg egy megforgatott feszület köddé nem változtatja az ördögi teremtményeket. Az egész film cselekménye mindösszesen kettő percig tartott. Utána fellélegezhettek a korabeli nézők. Lumierre bájos életképei után legalábbis. Legtöbb filmjében visszatérő momentum volt a különböző trükkök használata. Az Egy rémísztő éjszakában [Une Nuit Terrible,1896.] óriási méhecskével küzd a főhős, a filmtörténetben majd az ötveneses években térnek vissza rajokban az efféle óriásra mutálódott élőlények. Megfilmesítette az Ezeregyéjszaka meséit [Le Palais des Mille et Une Nuits,1905.], melyben szintén láthatunk varázslókat, sárkányt, szellemeket. E filmjében - megelőzve Ray Harrihausent - "élő" csontvázakkal küzdött a főhős. Szintén élő csontváz jelent meg a Szörnyetegben [Le Monstre,1903.]. A Pokoli Cake-walkban [Le Cake-Walk Infernal,1903.] nagyszarvú démonok és tüzes labdák jelnnek meg a Sátán barlangjában; a Pokolkatlanban [Le Chauldron Infernal,1903.] pedig az Ördög főz három nőt az üstjében, hogy repülő szellemekké változtassa át őket, - a hatást fokozandó - mindezt kézzel színezett filmben.
  A rejtélyes visszavágásban [The Mysterious retort,1906.] az Ördög küldönce - hatalmas hüllő krokodilfejjel - volt látható. Az Ördög négyszáz trükkjében [Les Quattre cents Farces du Diable,1906.] a Sátán laboratóriumában egy nő szörnyeteggé változik át, egy férfit pedig nyárson sütnek meg. A Sátán testetlen feje lebegett a képen keresztül a Mephistoples laboratóriumában [Laboratory of Mephistopheles,1897.]. Pályájának záró ékköve volt az Északi-sark meghódítása [Á la Conquéte du Póle,1912.]. Ekkor tört meg végleg a pályája; mert a több, mint egy évtizede kialakított stílusán (gyakorlatilag a fényképezett színházon) semmit sem változtatott, az idő, a fejlődés pedig túlhaladta már a kezdetleges technikáját.
  
   Az 1920-as évek végén újra felfedezték bájos munkáit, majd 1938-ban, teljesen elszegényedve egy menhelyen halt meg.

Content © MrGer
© 2000 -