(1934 - 2004)

Tovább kísérletezünk

Beszélgetés Rajnai András rendezővel

Nem könnyű annak, akit szüntelenül támadnak. A szavak ütései vagy gyámoltalanná teszik az embert, vagy dacossá, visszaütésre hajlamossá. Az utóbbi esztendők kritikai irodalmában a tévérendezők közül a leghevesebb támadások Rajnai Andrást és alkotói gárdáját érték gyors egymásutánban bemutatott, elektronikus módszerekkel forgatott tévéjátékaiért, öt munkája készült el eddig a hagyományostól különböző tévétechnikával. Az első a Gulliver volt. Nemrég fejezte be — a Gilgames és Az orchideák bolygója bemutatása idején háborgó közhangulat hullámcsapásaitól ide-oda dobódva — a nagyközönség előtt még be nem mutatott Ezeregyéjszakát.

— Meggyávította, szelídebben szólva, bizonytalanná tette vagy dacossá az egyet nem értő, támadó kritika?
— Elgondolkoztatott inkább. Ez a műfaj, amivel mi kísérletezünk, a tévéelektronika, egy lázadásból született. Meguntuk a sok „színházi felvételt” a televízióban. A három kamerával körbekerített stúdiójátékot. De a hagyományoknak úgy látszik — ez az egyik tanulság számomra munkáim kritikai visszhangja után —, nem lehet büntetlenül hátat fordítani. Fel kell használni az elődök, a kollégák tapasztalataiból, ami jó. Az orchideák bolygója a képek dramaturgiájával készült. A képek egymásutánja mondta el, amit szavakkal szokás kifejezni. Ezt azonban sem a nézők, sem a szakmai körök nem szokták meg. Konfliktust vár a közönség, összecsapást, szavakkal, párbeszédekkel. A képek művészetét még mindig a szavak művészetének tekintjük. Szabó György, aki az Ezeregyéjszaka forgatókönyvét írta, elbeszélés-darabokból illesztette össze a történetet, s hogy legyen egy alapkonfliktus, amely végigvonul az egész játékon, kitalálta Dahmát, a rabszolgalányt.

— A kritika azonban nemcsak a szavak hiányát kifogásolta filmjeiben.
— Igen. a filmszerűséget is számonkérték tőlünk. Nos, az Ezeregyéjszakában. hogy minden jelenetsornál filmszerű legyen a kép, az elektronikus tévékamerákkal kellett megteremteni a nagyfilmes plántechnikát. Azt is kifogásolták, hogy nem törődöm eleget a színészi játékkal. Most sok közelképet alkalmaztunk. A történetek egy része az arcokon játszódik, sőt a szemekben.

— Úgy tartják, amit Rajnai András művel, az játék a technikával, s nem televízióművészet.
— Hogy egy kép technikailag összeálljon. előbb léteznie kell a gondolatnak, amit technikával ki akarunk fejezni. Logikai kapcsolatnak kell létrejönnie a kettő között. Csakis így lehetséges tartalom és forma egyenlő értékű kifejezése. Az elektronikus technika segítségével nem pusztán a technikával kísérletezünk. hanem mindenekelőtt új tar talmak újszerű kifejezési lehetőségeit keressük.

— A filmlexikon így kezdi a Rajnai András neve alatti kis bekezdést: költőnek indult. Nos, tehát, a költői indulásnak meghasonlott folytatása vagy éppen kiteljesedett értelme a képek költészetével való játszadozó kísérletezés?
— Úgy vagyok ezzel, mint Karinthy hegedűművésze a maga művészetével. Meg kellett tanulni a cirkuszi produkciót, hogy végül eljátszhassa az ember a maga darabját. Több írásom van, amely éppen ehhez a műfajhoz való, a tévéelektronikához illik. Valójában azonban az írók segítségét várom, akik költői anyagokat, költői szatírákat ajánlanának, a mi képdramaturgiánkhoz.

— Felhagy tehát a klasszikus világirodalmi anyagok képernyőre alkalmazásával?
— Eddig egy más műfaj, az irodalom, a klasszikus irodalom törvényszerűségeibe kellett beleilleszkedni a tévéalkotásokkal. Meg kellene azonban végre találni az öntörvényű tartalmakat a kikísérletezett formákhoz, hogy valóban egységes, belső harmóniát kifejező munkákat hozhassunk létre.

— Milyen filmeket készít a közeljövőben?
— Ebben az esztendőben még két műsort készítünk: Aszimov A halhatatlanság halála című tudományos-fantasztikus írásából forgatunk tévéjátékot és Buzzatinak egy szintén tudományos- fantasztikus ötletéből a másikat.

— Végül is miként összegezi az itthoni tévékritikát a Rajnai-féle tévéelektronikáról?
— Ha a jóindulatú figyelmeztetés szándékát fedezem fel a rólam írt bírálatokban, elfogadom, sőt igyekszem felhasználni a kívülről jött intést vagy tanácsot. Ez alighanem már az Ezeregyéjszakán lemérhető. Külföldön egyébként több megértés, sőt lelkesedés fogadja filmjeinket. A Dante-műből forgatott tévéfantázia nagydíjat nyert Barcelonában és egy korai munkám, az Ének a Galaktikáról is díjat nyert első külföldi bemutatkozásomkor.

SZ.G.

Rajnai András rendezés közben

*

forrás: Új Tükör, 1976.aug. 10.