A mozi lényege: az üldözés

David Brady interjúja

(részlet)

 - Először is, Mr. Hitchcock, szeretném, ha elárulná, miért tartja olyan fontosnak az üldözést egy filmben?

- Szerintem az üldözésben a mozi lényege fejeződik ki. A filmvásznon kívül hol mutathatunk még autókat, melyek hangos fékcsikorgás közepette egymás után farolnak ki a sarkon? Ráadásul az üldözéses történetek természetes közege a mozi, mivel a film alapvető jellemzője a folyamatosság. Ha egyszer elkezdődött, nem szakad félbe. Nem tartunk szünetet a jelenetek között, nem megyünk ki elszívni egy cigarettát.

- Úgy gondolja tehát, hogy a üldözéses jelenetekben lehet legjobban kihasználni a kamerában rejlő lehetőségeket?

- Pontosan. Úgy fogalmaznék, hogy az üldözés lényegében együtt született meg a filmtechnika egészével.

-Mielőtt továbbmennénk, hasznos volna, ha meghatározná, rnit ért a "üldözés" fogalmán.

- Az üldözés lényege, hogy valaki valamilyen célra tör, ami sokszor a menekülés mozzanatával párosul. Az üldözés alapesete talán a rókavadászat. Ha pedig a rókát lecseréljük egy lányra, s a vadász szerepét egy fiú veszi át, akkor kész az üldözés fiú-kerget-lányt típusú variációja. Újabb cserével pedig a rabló-pandúrhajsza. Ha a cselekményben akár a menekülésnek, akár valaki vagy valami hajszolásának szerepe van, akkor az bizonyos értelemben üldözésnek tekinthető. A világ összes filmalkotásának hatvan százaléka, több szempontot figyelembe véve, üldözésre épül.

- Mondhatnánk tehát azt is, hogy a Hamlet üldözés?

- Én úgy mondanám, hogy a Hamletben kétségtelenül van üldözés, hiszen Hamlet nyomozó.

- És ha kellőképpen tágítjuk a fogalmat, akkor talán azt is mondhatjuk, hogy maga a drámai forma is üldözésre épül?

- Azt hiszem, igen.

- A Macbeth is üldözés volna, lévén Macbet, a gonosztevő a sors üldözöttje?

- Végül is igen, bár a sors talán túlságosan absztrakt, mint üldöző.

- Szóval nem menne ilyen messzire?

- Nem mennék. De úgy gondolom, a filmben bármiféle elérendő cél üldözésként értelmezendő.

- És mi a helyzet azzal a drámai formával, arnely inkább a versengésre, mintsem az üldözésre hasonlít, amikor például két ember két különböző helyről próbálja megelőzni a másikat?

- Igaza van, ez versengés. De nevezhetné magányos hajszának is, ahol az a cél, hogy eljussunk egy meghatározott pontra. Tulajdonképpen ez versenyfutás az idővel.

- A Szabotázs egyik szituációja a következóképpen épül fel: látjuk, hogy valaki beállít egy időzített bombát, és látunk egy kisfiút, aki a bombát viszi. A közönség tehát tudja, mikor robban a bomba, látja az órát, ahogyan  ketyeg, és látja az ártatlan kis fiút, aki gyanútlanul utazgat a bombával a hóna alatt. Ez is hajsza? Versenyfutás az idővel?

- Nem biztos, hogy ezt hajszának nevezném, mivel a fiúnak nincsen célja. De maga bizonyára abban az értelemben beszél hajszáról, hogy a néző, aki türelmetlenül várja, hogy a fiú átadja a csomagot, versenyt fut az idővel. Ez valóban különlegesen feszült szituáció.

- Kétlem, hogy pontos különbséget tehetünk az üldözés és a feszültség között. Ön szerint létezhet feszültség üldözés nélkül?

- Igen! Például a Londoni randevúnak abban a jelenetében, amelyben a hős és a hősnő mérgezett italt kap, pusztán feszültség van. Mellesleg a feszültségteremtés hagyományos módja helyett - a hős a szájához emeli a poharat, majd leengedi, de az itala végül érintetlen marad - filmes eszközöket használtam. Felszolgálták az italt, ám a főszereplők tovább beszélgettek, miközben a poharak ott várakoztak az asztalon. El kellett érnem, hogy a közönség feltegye magának a kérdést: "Mikor fognak a pohár után nyúlni?" Ezért az egész jelenetet a kép előterében lévő poharakon keresztül vettem fel.

- S ha a néző nem egyszerűen arra várna, hogy bekövetkezzen a szerencsétlenség, hanem arra is, hogy valaki közbeavatkozzon, és megakadályozza a mérgezést, nem volna még izgalmasabb?

- De igen, csakhogy ez esetben megint üldözésről lenne szó. Ha valaki a vonat túlsó végében tudná, hogy a két embert meg akarják mérgezni, és megpróbálna odaérni, mielőtt kiisszák a poharat, akkor az üldözés lenne, mert adott egy folytonosan módosuló időfaktor. A folyton módosuló időfaktor üldözést, a statikus időfaktor csak feszültséget eredményez. Ez a különbség. Persze természetesen a feszültség az üldözés egyik legfontosabb eleme.

- Milyen más elemeket tartalmaz egy igazi üldözés?

- Általában akkor jó a film, ha egyszerre több szálon üldözik ugyanazt a dolgot, s e szálak végül összeérnek és hatnak egymásra. Aztán egy jó üldözéses cselekményben kidolgozott karakterek vannak, s a feszültség fokozásában nagy szerep jut a pszicholögiának. Vegyük például az első üldözéses jelenetemet, Hasfelmetsző Jack üldözését A titokzatos lakóban. Emlékszik?  Úgy kezdődik, hogy a rendőrség és a lakosság üldözőbe veszi a Hasfelmetszőt, de őt magát nem látjuk, csak információink vannak róla. Tehát mire az első filmtekercs lefut, már tudjuk, hogy kizárólag szőke nőket gyilkol, kizárólag keddenként, s hogy máris rengeteg áldozata van, sőt azt is tudjuk, hogy a hírek hogyan hatottak a különböző emberekre.
A barna nőket nem különösebben érdekelték, a szőkék viszont rettenetesen féltek.

- És merik pillanattól kezdve beszélhetünk üldözésről? Nem a film kezdetétől?

- Dehogynem, az első pillanattól kezdve. Csakhogy ebben a filmben először az üldözőkkel ismerkedtünk meg, nem az üldözöttel. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az üldözés a néző fejében zajlott. Aztán egy lányra irányítottam a figyelmet. A lány szerelme, a Scotland Yard egyik fiatal alkalmazottja is a Hasfelmetsző nyomába ered. Ugyanakkor a gyilkos is vonzódik a lányhoz, aki a közönség feltételezése szerint a következő áldozatjelölt.

- Akkor itt kettős üldözésről van szó?

- Pontosan.

- De mikor kezdődik el a Hasfelmetsző szószerinti futása?

- Bár Hasfelmetsző Jack pszichológiai szempontból állandóan menekül, csak az utolsö tekercsen látjuk szökésben. Ebben a végső, konkrét üldözésben kristályosodik ki minden. A végén az a csavar, hogy az üldözöttről kiderül, nem ő a Hasfelmetsző, csak az egyik áldozat háborodott bátyja.

-Megmagyarázná, rnit jelent, hogy a végső üldözésben kristályosodik ki minden?

- Ahogy a film feszültsége a tetőpontjához közelít, mindepnek fel kell gyorsulnia. A cselekményszálak feszesebbé válnak, sőt,
a játékstíluson is változtattam, kitágítottam a kereteit. Így a feszültség csak a végső üldözésben oldódik fel, méghozzá gyorsan és meglepetésszerűen, nehogy beálljon az unalom.

- Ezt fontos lenne megérteni. Az az érzésem, a legtöbben csupán a végső, fizikai üldözést tekintik hajszának.

- Pedig az csak része a jó üldözésnek. Minél cselekményesebb, mozgalmasabb az egész, annál jobb. Idegenek a vonaton című, készülő filmemben tényleg kiaknázzuk a mozgalmasság drámai lehetőségeit. A hős egy teniszbajnokságon játszik, miközben tudja, hogy a gazfickó elindult, hogy végrehajtsa piszkos tervét, mely ha sikerül, hősünk menthetetlenül a feleséggyilkosság gyanújába keveredik. A lehető legkeményebben és leggyorsabban kell játszania, hogy megnyerje a meccset, elhagyja a pályát, és megelőzze a gyilkost. Eközben a gyilkos, tudva, hogy áldozatát leköti a teniszmérkőzés, komótos mödszerességgel készülődik. A kamera, amely hol a teniszjátékos őrült hajszáját, hol ellenfele lassú pepecselését mutatja, egyfajta kontrasztot teremt a két mozgás között. Végül a teniszező, sarkában a rendőrséggel, a gonosztevő nyomába ered,
s egy nyílt üldözés veszi kezdetét, mely örvénylő fináléval végződik.

- Kanyarodjunk vissza egy pillanatra. Említette, hogy a jó üldözésben fontos szerepe van a karakterformálásnak.
De lehet egyáltalán a karakterekkel foglalkozni, amikor mindenki rohan?

- Egy olyan filmben, amelyben többféle üldözés ötvöződik, keresztezi egymást, sajnos kevés lehetőség van az alapos jellemrajzra, illetve pszichológiai elemzésre. A filmben vagy az egyikre, vagy a másikra tolódik a hangsúly. A John Buchan regényéből készült Harminckilenc lépcsőfokban például a feszes üldözéses struktúrát hangsúlyoztam. Ha még emlékszik, a film középpontjában egy kettős üldözés állt - a rendőrség a hőst üldözte, ő egy kémszervezetet, míg a film tetőpontján a rendőrség bekerítette a hőst, aki viszont leleplezte a kémeket. A titokzatos lakó és Az ember, aki túl sokat tudott ugyanakkor inkább a jellemábrázolást és a lélekrajzot állítja előtérbe. Az ideálisan felépített üdözéses jelenetben az üldözés üteme és összetettsége pontosan leképezi a szereplők közti viszonyok intenzitását. De úgy látom, hogy akár a végső, valódi hajtóvadászat során is pont szerepe lehet egy árnylatnyi lélekrajznak.

[...]